„Szülő Suli” – Mindennapi szorongásaink.
A Lelki Egészséggel kapcsolatos kutatások rámutatnak arra, hogy a Koronavírus-járvány okozta életmódváltozások felerősítettek néhány mentális állapotot. A „Covid-fáradság” kutatásokban kiemelt helyre került a szorongás. A stressz szintünk növekedése sok esetben nem tapasztalt feszültségeket okoz. A szorongás többszintű formában jelenik meg az életünkben.
A szorongás tüneteinek eredete lehet bennünk, személyes életterünkben, „életvilágunkban”. Gyakori a teljesítményszorongásunk. Főleg akkor tapasztaljuk, amikor „élettervünkben” akadályokba ütközünk, vagy azt látjuk, hogy mások elvárásainak nem tudunk megfelelni. Megnő bennünk a feszültség és egyre fáradtabbaknak érezzük magunkat. Gyakran megváltozik az „alvásmintázatunk”, alvászavarral küzdünk.
A „Covid-fáradság fokozza félelmeinket. Gondolataink hátterében ott húzódik – „mikor üt le a vírus”. A megélhetési gondjaink sem kerülnek el, különösen a hónap végén. Szorongat bennünket a gyerekeink jövője. Félünk a kiszámíthatatlan jövőtől. A félelem alattomos életérzés, ezerarcú szörny, bármikor valamilyen formában ránk törhet. A félelmet nem tudjuk kiiktatni az életünkből, ha ránk tör, nevezzük meg és „öleljük át”. A nevén nevezett félelemmel együtt lehet élni.
A bennünk lévő szorongás tünetegyüttest időben szükséges „kezelnünk”. Először is tisztázzuk egy- egy szorongásunk, feszültségünk időtartamát. Az normális, ha időnként aggódunk, szorongunk, jótékony hatású, mert megtanuljuk legyőzni az akadályokat és a kreativitásunk is növekedhet. A néha jelentkező szorongások motiválhatnak is céljain megvalósításában. A kutatások azt mutatják, ha egy- egy szorongási állapot 3-4 hónapnál tovább tart, szükséges az életmódváltás. Segítséget jelenthet az életvezetési tanácsadás, vagy a baráttokkal való őszinte beszélgetés.
Érdemes egy jó könyvet olvasni, mert az olvasás növeli a fantáziavilágunkat. A zenehallgatás csökkenti a stresszszintünket. Szűrjük meg a híreket, hiteles hírforrásokat keressünk. Figyeljünk a spirituális életünkre. Ne feledjük: „Az ember gyógyíthatatlanul vallásos”. (Agusztinus)
Szorongás tüneteink eredhetnek a szociális, társadalmi környezetünkből. Ebből a tünetegyüttesből emeljük ki a családunkat. A karantér állapot bezártságot is jelent. Összeszűkül a család. Az összetartozás rituáléi, születésnap, más családi ünnepek csökkenek, a nagycsalád ritkán tud együtt lenni. Védeni szükséges az idős szülőket.
A gyerekek több hónapon keresztül tantermen kívül, az online-térben tanult, tanul. Azt is tapasztaltuk, hogy az iskolabezárások kezdetén élvezték is az otthontanulást. Hiányzott a régi pedagógia szemlélet: A tanulók egymástól is tanulnak. A tanulás mindig a közösségi térben történik. A gyerekek otthontanulása mentális (lelki, szellemi) zavarokat is okozott. A múlt évi szeptemberi iskolakezdéskor tapasztaltuk a felerősödött viselkedési zavarokat. Az átlaghoz képest növekedett a konfliktusok száma és erőssége. Normál körülmények között jelenlevő agresszió felerősödött, egyes esetekben szinte rövid úton nem volt kezelhető. A gyerekek szorongás együttesének megerősödése veszélyezteti a családi és iskolai nevelés eredményességét. Ezért fontossá vált a családok és az iskola együttműködése. „Neveljünk örömmel!” programunk megerősítése.
A Koronavírus-járvány társaséletünk hálózatában meggyengítette az alapformát; „mi-kapcsolatot”. Ezért fontos feladatunk lett a közösségépítő szimbólumok újszertű felismerése és alkalmazása. A mindennapi egyéni és közösségi „életvilágunk” megújulása adhatja meg, hogy a megszerzett tapasztalatainkkal tudjunk majd élni a világjárvány után.
Egyházi naptárunk szerint Nagyböjt idejét éljük. A böjt mindig önként vállalt lelkigyakorlat, még akkor is, ha az egyházi rend mutat néhány böjtszabályt. A mindennapi szorongásaink mögött legtöbbször ott találjuk azokat a megvonásokat, amit a Koronavírus-járvány vett el. Szabadon engedve fantáziánkat, a járvány tőlünk jórészt, független böjt. Kapcsolataink leginkább a virtuális térben történnek. A „Covid-fáradság az érzeti és érzelmi elvonásokból ered. Felcsillan a remény, hogy az oltóanyagok megállítják a világjárványt.
Nagyon régen olvasott novella jutott eszembe, míg e sorokat írom. Emlékezetem rövid formában őrzi. A vonat befut az alagútba, az utasok élik a mindennapi utazó életüket. Egy fiatat ember az utolsó kocsiban felugrik a helyéről és végig rohan a kocsikon. – A vonat egyre gyorsabban rohan, és még mindig tart az alagút. – A mozdonyhoz ér, látja a nyitott ajtót, és nincs meg a mozdonyvezető. Kétségbe esve végig rohan újra a kocsikon és azt kiabálja: Emberek nincs mozdonyvezető és még mindig alagútba robogunk.
A Nagyböjt evangéliumi üzenete lehet számunkra, Jézus szenvedése, kereszthalála és feltámadása hitéletünk megerősítésére. A Koronavírus-járvány egy időre leszűkítette életterünket. Igaz, amit szorult helyzetünkben mondani szoktunk: Látjuk az alagút végét, a fényt. Jézus a világ világossága!
Kovács János