„Szülő Suli” – Félidő
Az elmúlt évben befejeztük az EFOP 3.11-17 Szülő Suli pályázatunkat: NEVELJÜNK ÖRÖMMEL. A pályázat főbb elemeit szándékunk tovább vinni. Az iskola és a szülők közötti kapcsolat mélyítését is fontosnak tartjuk. A koronavírus-járvány nehezíti a találkozásokat.
A tanulók hazaviszi a félévi tájékoztatót, várt, vagy nem várt tantárgyi jegyekkel. Ez egy fontos jelzés a szülőknek, hogy hol tart gyermekük a tanulás világában. A kapott jegyek tükrözik a tanuló teljesítményét és tantárgyakkal való kapcsolatát. (A tanár is meghatározó a gyerekek teljesítményében. – Egészíti ki az előző mondatot Ön a Szülő.)
Gyakori kérdésünk: Hogyan erősíthetjük meg a gyerekek magukban vetett hitét? Az a gyerek, aki bízik önmagában, és megismeri lelki-, szellemi képességeinek fejlődését, könnyebben megoldja éltkori akadályait, és motivált lesz a tanulásban is. Most amikor a gyerekeik félévi jegyeit megbeszélik a családban, fontos, hogy miként „jutalmazzanak” – jutalmazzunk, vagy büntessünk. Ez örök szülői kérdésünk.
Azt gondolom, hogy először jutalmazzunk, utána a gyerekkel közösen beszéljük, meg a teljesítmény hiányosságait. Még a gyenge bizonyítványban lehet találni valamit, ami jutalmat érdemel. A jutalmazásnak sokkal nagyobb és sokkal összetettebb hatása van, mint az sokszor gondoljunk. Nem csupán arról van szó, hogy valami finomság jár a jójegyért, vagy magaviseletért: a jutalom bátorít és megerősít bizonyos tetteket és szokásokat. A jutalom legfőbb célja a megerősítés, az hogy a szülők elismerjék gyerekei értékeit. A jutalom nagyon nagy erő.
Jutalmazni sokféle képpen lehet, de a leghatékonyabb jutalmat nem lehet az asztalra tenni: „az ölelést, csókot, a becézgetést, a mosolyt, a simogatást és a kedves szavakat. Ezek adják az élet kötőanyagát.”
A legfőbb jutalom – az idő. Ez a legértékesebb jutalom, amit egy gyerek kaphat, az idő. A fogyasztó társadalom, amiben élünk arra kényszerít, hogy szeretetünket tárgyakkal fejezzük ki. Mivel nincs időnk beszélgetni a gyerekeinkkel, ezért az elvett időt tárgyakkal akarjuk megváltani.
A gyerekekkel való beszélgetésben gyakran feltettem a vágyakra irányuló kérdést: Mi az a három kívánság, amit kérnél egy tündértől. A válaszok között alig találni tárgyakat. Legtöbben a családi együttlétet jelölték meg. Az idő, amit a gyerekeinkkel boldogan együtt töltünk, az megmarad az emlékezet kincses kamrájában. Nem rozsdásodik, nem romlik el.
Egy történet jutott eszembe. A tizenhárom éves Jocó vacsoránál megkérdezte az apját – Mennyit keresel egy óra alatt? Az apa tétovázott, majd mondott egy összeget. Másnap este a fiú egy borítékot ad apjának. – Ez az órabéred! Beszélgess velem egy órát.
Nem az a baj, hogy Önök napközben dolgoznak. A kérdés az, hogyan viselkednek munkaután otthon. Két változat a leggyakoribb: vagy fáradtt, ingerült, vagy túlzásba viszi a szeretetet, állandóan nevelni akar, behozni az elveszett napokat. Ezek a viselkedési formák nem vezetnek eredményre. Leggyakrabban ellenállást és ellenszenvet keltenek a gyerekekben mindennel kapcsolatosan, ami a szülőkkel kapcsolatos.
Munka után is lehet teljes értékű nevelést folytatni. Nem az idő hossza számít, hanem a figyelem és az őszinte érdeklődés a gyerekek dolgai iránt. Ez nem függ a mérhető időtől. A neveléskutatók szerint a mai családok „elfelejtettek beszélgetni”. A gyerekeik tanulással kapcsolatos dolgait igyekezzenek minőségi odafigyeléssel megbeszélni. A büntetés (negatív jutalom) nem viszi előre a tanulási hajlandóságot. Legyen a családi beszélgetésük mottója: Neveljünk örömmel!
(Neveléssel kapcsolatos jegyzeteket olvashatnak a Facebook-Mentálhigiénés percek közösségi oldalon. A serdülők ugyan itt találnak olyan írásokat, melyek segítik az önismeretüket.)
Kovács János