Tiszakécskei Református Általános Iskola és Gimnázium
Az elmúlt évek gyakorlatához a képest a most induló elsős tanulók a koronavírus-járvány miatt hátránnyal kezdik a tanévet. Az óvodában töltött idő is lerövidült, így az iskolába készülés is hiányos lett. Iskolánkban sem tartottuk meg a hagyományos „iskolaváró foglalkozásokat”. Ez a hiányzó idő, mentálisan és pedagógiailag hamarosan pótolható lesz, ha érvényesül az iskolánk „Neveljünk örömmel!” programja. „Az emberiség jövője a neveléstől, ettől a változtatható programrendszertől függ.” (Szent-Györgyi Albert) Röviden tekintsük át, hogy a nevelésünk miként fog változni az elkövetkezendő időkben.
A gyerekek a homokozóból jönnek az iskolapadba. Az iskolakezdéskor dől el, hogy milyen is a gyermek önmagáról alkotott képe. Ekkor kerül szembe mások ítéletével. Eddig jórészt a szülők és szűk család jelzéseiből alakult ki a gyerek énképe. Sok gyereknek igazán jó képe van önmagáról a családi normák által adott környezetben. Ezt a biztonságkörnyezetet az új iskolai környezet romba döntheti. – A szülő úgy látja a gyerekét, ahogy látni szeretné, amilyenek álmodta, vagy amilyen ő is lehetet volna hasonló körülmények között. Lényeges kérdés, hogy mi történik a gyerekkel az új szabályok között.
A gyerekek között nagy különbségek vannak. Ezek a különbözőségek természetesek, hiszen eltérő családi környezetből kerülnek az iskolába. A szocializációs eltérések mellett a képességek és készségek is különbözőek. Ezért az osztályközösség egy differenciált tanulási tér lesz. Hogy miként fogadják el a tanulók az új közösségi teret, nagymértékben függ, hogy a gyerekek milyen családi környezetből, jönnek. A családban megtanult szabályok segítik, vagy nehezítik a beilleszkedést. Az első hat-hét év szülői munkája nyilvánvalóvá lesz.
Mit is jelent tanítani, nevelni? Pheidias görög szobrásztól megkérdezték – Nehéz-e csodálatos szobrokat faragni a sziklákból? „Egyáltalán nem nehéz, a szobor már benne van a sziklában, csak a felesleges törmeléket kell leütni róla.” A jó tanító egy kis emberben látja a fejlődés lehetőségét, a rejtett képességeket, csak előkell varázsolni. A jó tanító minden gyerekben kihívást lát. A jó iskolát a tanárok és a szülők teremtik meg. A szülők és a tanítók kapcsolata akkor szolgálja a gyerekek fejlődését, ha a bizalomra épül. Ennek a bizalomnak a közös alapja a nevelés, amely változtatható programrendszer.
A tanítók tanulják a „mesterséget”, amihez sok tapasztalat és új pedagógiai információ kapcsolódik. A szülőséget nem lehet főiskolán, vagy egyetemen tanulni. A szülők generációs mintákból, saját gyerekkori élményekből, családi tapasztalatokból építkeznek. És ami a leglényegesebb, maga a gyerek a szülő tanítója. A bizalmi kapcsolatban a szülő elfogadja, hogy a tanító a legjobb tudása szerint végzi a „mesterségét”. A tanító megérti, hogy a szülők folyamatosan építik szülői szerepüket. A család és az iskola bizalmi kapcsolatában épülhet fel a jó iskola. A tanítás és a nevelés minősége az első osztályokban fog érlelődni.
Van egy másik ága is a bizalomnak. A szülők közötti kapcsolat. Ez azt jelenti, hogy a másik gyerek szülője is olyan jó, mint én, ugyan más, de ez a másság köti össze a szülői hálózatot. Meggyőződésünk, ha a „Neveljünk örömmel” lelkesedés köti össze a szülőket és a tanárokat, akkor a nevelő, tanító iskolába fognak járni a gyerekek.
Most röviden tekintsünk a gyerekekre, akikért történik minden. Az első osztályba kerülés egy fejlődési pont, a gyerekek életvitel változásáról szól. A hat éves kor körüli időt az „ösztön-megnyugvás” idejének – látens kornak is nevezzük. Önök is megtapasztalták, hogy az óvodás-kor hisztijei, dühöngései lassan megszűnek. Néhány változási formát vegyünk röviden sorra.
A tér és idő változása. Az óvodában a tér és idő szerkezete laza volt. Az iskola más. Kijelölt helye lesz a tanulóknak. Lesznek, akik örülnek a padtársnak, mert az óvodában is együtt jártak. Míg mások nehezen fogadják a társukat. Idő szükséges ahhoz, hogy elfogadják egymást és az osztályközösséget. Lényeges lesz a tér változásban, a tábla, ahova a figyelem fokuszálódig.
A térrel az idő is változik. Az iskolacsengő parancsol és ez 45 per. Ez az idő hosszú. Pedagógiai módszerekkel sem sikerül mindig elviselhetővé tenni. Osztott lesz a figyelem.
Nagy változás lesz a mesevilág és a valóság találkozása. Ebben az életkorban a fantáziavilág csúcsra jár. Bámulatos, ahogy átírják a velük történt eseményeket. Fontos, hogy észre vegyük a fantázia és a valóság játszmáját. Nem könnyű kivezetni a gyerekeket a fantáziaképekből a valóságba.
Az iskolába került gyerekek társaskapcsolata is változik. Már tudatosan kezdik keresni kapcsolataikat, barátságokat. Hamar rövid ideig tartó „örök barátságokat” kötnek. Mentálhigiénés programunk segíti majd a tanulókat, hogy a kapcsolati háló rugalmas és nyitott társaskapcsolat legyen.
Záró gondolat: A szülő is ember. Szülőségünk fejlődése az önismeretünk által történik. A szülőknek készített mentálhigiénés programunk is ezt szolgálja. – Neveljünk örömmel!
(Gyerekekkel – neveléssel kapcsolatos jegyzete: Facebook-Mentálhigiénés percek.)
Kovács János