Nyílt levél – Unokák és Nagyszülők
Csöng a telefon – Nagyi hangja fényes lesz – szerbusz, Boglárka! A koronavírus idején naponta halljátok: Vigyázzunk az idősekre! – Vigyázz a nagyira! Sokan tűnődtök, hogy miért nem mehettek a nagyszülőkhöz. Valaki azt írta: Nagyon féltem a mamát, mert betegeskedik, és megtámadhatja a vírus. Sok unokával beszélgettem, akik nehezen tudták feldolgozni papájuk, vagy mamájuk elvesztését.
Idősek otthonában a nyolcvanhárom éves tanár, Gábor bácsi megkérte a szociálismunkást, hogy kísérje el egy új zakót, inget és nyakkendőt vásárolni, mert egyhét múlva Németországból jön a dédunokája, hogy megmutassa a most szerzett diplomáját. Egy baráti partit is szervezett, hogy lakótársainak bemutassa az „ő gyönyörű dédunoka lányát”.
A tanáriban ámulva ropogtatják a hetvenöt éves nagyi omlós sósrudakat, lehet hogy észrevétlenül átsuhan az élet delén járok lelkibugyraiban – lesz-e hetvenöt év.
Azt gondoltam, hogy most amikor kényszer távolságok vannak az unokák és a nagyszülők között, röviden írok magunkról, nagyszülőkről. Mi gyakran járunk a múltunkban, sokszor rakosgatjuk ide-oda „filléres emlékeinket”. Lehet, hogy néha mesélünk is gyerekkorunkról. Most nem a múltról írok, hanem arról, hogyan szervezzük a „hátralévő éveinket”, az életünk minőségét. Kedves vers idézetem: „Olyanok ők / mint ki utazni készül / és már csomagol …” (Weöres Sándor)
Az emberi élettartamot általában három részre osztjuk: Naptári -, szellemi és mentális életkor. Ezt az életkor rétegeket az idősek kissé összepréselve élik meg.
A naptári, biológiai életkorunk utolsó szakaszába jutunk. Nem az a kérdés, hogy öregszünk, hanem az, hogy van-e bölcsességünk elhordozni a múltunkat, van-e békességünk önmagunk és mások iránt. Az orvosi leletek, a napi gyógyszer pirulák, a reggeli ízületi fájdalmak, a berozsdásodott térdek arra serkentenek, hogy minden nap kezdjünk újra. Apró praktikákkal igyekszünk talpon maradni. Az öregségünknek a legnagyobb ellenfele az időskori depresszió. Ez inkább a mentális egészségünket támadja, de a testünket is képes gúzsba kötni. Ha látod, hogy sokat ül a tévé előtt a nagyszülőd, igyekezz megmozgatni.
A szellemi életkor együtt jár az éveikkel. C. G. Jung szerint: hatalmas pszichikus energiatartalékaink vanna, amelyeknek egy résztét halálig mozgósíthatja az, aki ennek módját megtanulta. Aki nem, az ezeket a hatalmas tartalékokat sírba viszi. Kutatók kimutatták, hogy az öregkori szellemi működést az agy „tornásztatásával” igen sokáig meglehet tartani. „Az ész fénye, mint a lámpás, ha olajat belé nem csepegtetnek, kialszik.” (Ciceró)
Ti unokák bevonhattok minket a tanulásotokba. Lehet, hogy lassabban tanulunk, jegyzünk meg új dolgokat, de képesek vagyunk új ismeretek befogadására. Vannak közöttünk, akik hetven év fölött az unokától tanulták meg digitális világot. Ismerek egy nagyit, aki az unokájával együtt interneten angolul tanul. Te, hogyan fényesíted nagyszüleid értelmét?
A harmadik életrétegünk a lelki életkor. Mentális állapotunk nagyon sok tényezőből tevődik össze. Az életünk jó és rossz élményeit az idős kor a lelkünkben sűríti össze. Egy idős lelkigondozó bölcsessége: „Nem tudom elégszer leírni: EGÉSZ-ségesnek lenni annyit jelent; mindig jó KAPCSOLATBAN lenni: Istennel, teremtett világával, önmagunkkal és embertársainkkal”. (Gyökössy Endre)
Ez egy nagyszerű életprogram. Cselekedjük együtt, unokák és nagyszülők!
Kovács János (Facebook-Mentálhigiénés percek)